Az alábbi cikket kedves barátom küldte, aki egy orvoskonferencia apropóján vet fel néhány fontos kérdést...

Ajánlom szíves figyelmedbe!

A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg lelkiismeretét és öntudatát!
 
Egy orvos konferencia benyomásai.
 
A minap volt szerencsém részt venni egy háziorvosoknak rendezett konferencián, ahol érzékeimet kitárva a következő benyomásaim keletkeztek.
 
A teremben körbenézve azt tapasztaltam, hogy rengeteg az idős, nyugdíj előtt vagy talán már után álló „falusi” háziorvos. Az volt a benyomásom, hogy ők már nem nagyon képzik magukat, nem éheznek az új modern medicina eredményeire. Talán az egyetlen kapocs a fejlődés és köztük a gyógyszercégek orvoslátogatói, akik talán nem minden esetben a hiteles, valós képet mutatják be számukra, hanem az üzlet által megkívánt normákat és kísérleti eredményeket. Érdekes volt az a kétkedés, ahogyan fogadták pl. a pre-, és probiotikus szerekről szóló előadást, amelyek gyakorlatilag az immunrendszerünk alapbástyájának tekinthető emésztőrendszeren keresztül fejtik ki pozitív hatásukat. Mindenféle kérdések, kifogások, ellenjavallatok merültek fel. Érdekes, hogy pl. a protonpumpa gátló, gyomorsavcsökkentő gyógyszerekkel kapcsolatban nincsenek ilyen kételyeik, és előszeretettel alkalmazzák ezen gyógyszereket a praxisaikban,  holott bennem rögtön felmerül a logikus kérdés. Ha azt állítjuk, hogy a gyomor után gyakorlatilag steril az emésztőrendszer, hiszen a gyomorsav természetes ellensége minden kórokozónak, ami lejut a szájunkon az ételeinkkel, akkor vajon mi történik ha akadályozzuk, vagy megszüntetjük annak termelődését, végtelenné téve így a további bélszakaszt a kórokozókkal szemben. Vajon vizsgálta-e valaki valaha, hogy lehet-e ez is az egyik előidézője a rengeteg bélproblémának, daganatnak? Valamint eszébe jutott-e már néhány orvosnak, hogy a fokozott savtermelés csak tünet, következmény és nem a tünetet, hanem az okot kellene megszüntetni, ahelyett, hogy durván, sejtszinten avatkozunk bele a tökéletes szerveztünk működésébe.
 
A második érdekes előadás egy Németországba kivándorolt háziorvosé volt, aki elmondta mennyivel magasabb ott a jövedelmük. Felajánlotta segítségét, ha valaki ki szeretne menni a jelenlévők közül. Felvázolta azt is, hogy sok tekintetben ott sem rózsásabb a helyzet, mint idehaza. Pl. a várólistákat illetően. Ott bizony a megjelenő betegekért fizet a TB. Hmm. Vagyis az az érdeke a háziorvosnak, hogy minél több „beteg” ember menjen hozzá? Érdekes, hogy nem az a lényeg, hogy minél több egészséges ember legyen a körzetben. Ez vajon véletlen? Viszont cserébe támogatja a TB. a prevenciót. Igaz csak évente egy alkalommal, 80 Euró összegben és alapvizsgálatokra, pl. koleszterinszint, vércukorszint mérés, stb. Talán ez sem véletlen, ha meggondoljuk egyre nő az ilyen betegek száma, mióta mérik az értékeiket. Akik ezt követően gyógyszeres kezelésre szorulnak. Na, de erről majd kicsit később. No és ott bizony van „vizitdíj”, ami negyedévente fizetendő, ha elmegy a beteg orvoshoz és csak egy alkalommal 10 Euró. Ám ez a pénz nem marad az orvosnál. Ja és ott utófinanszírozást kapnak az orvosok, ami 7 hónap késleltetéssel érkezik. Ezt bizony az elején meg kell várni, igaz létezik átalányfinanszírozás is.
 
Van bizonyos gyógyszer finanszírozási keret is, amit ha átlép az orvos, bizony a körmére néznek. Nagyon vigyáznak a 100 Euró feletti gyógyszerek felíráskor, itt bizony ha nem indokolt, akkor az orvossal fizettetik meg a kárt. Ettől függetlenül minden gyógyszer felírható és a támogatás mértéke általában 90%, vagyis a beteg mindig kifizeti a 10%-ot.
 
Több biztosítós a rendszer. Sőt, annyi a biztosító, mint égen a csillag, ezért külön háziorvosi szervezet van, ami minden biztosítóval kapcsolatban áll, így a háziorvos ezen keresztül kapja a finanszírozást. Ott kilométerpénzt kapnak, ha házhoz mennek a beteghez.
 
Az itthoni helyzetről jobb nem is beszélni. Megértem azokat az orvosokat, akik ki akarnak menni külföldre dolgozni. A fiatalok meg már itthon sem maradnak. Sokan úgy vélik pár éven belül, veszélybe kerülhet a háziorvosi ellátás is, mert nem lesz utánpótlás a kiöregedett orvosok helyett. A magyar egyetemeken, a mi adóinkból kiképzik a szakembereket, majd az EU. tárt karokkal várja azokat.
 
Itthon eddig még mindig csak szívatta az orvosokat a TB. Én csak azt látom, hogy egyre kevesebbet költenek orvosi műszerekre, egyszer használatos eszközökre. Ha jól tudom havi 700.000 Ft-os juttatást kapnak, amiből fedezniük kel a rezsijüket, a takarítót, a nővérkét és, ami marad az a sajátjuk. Sokan szidják őket, ám lássuk be, nem fenékig tejfel az Ő munkájuk.
Ám tapasztaltam a munkám és Apám betegsége kapcsán egy másik érdekességet is, amit sokszor úgy emlegetünk az orvos 1 méterrel a föld felett jár. Úgy is mondhatjuk már-már fél Istennek tekintik magukat, vagy talán egésznek is. Élet és halál urai ők. A beteg pedig végtelenül kiszolgáltatott és ki másban bízhatna, mint az orvosban. Talán egy kis alázatot kellene gyakorolniuk a föld felett járó orvosoknak. Úgy vélem az egészségügy nem a betegek gyógyulásáért, s főként nem a betegekért van. Maga a rendszer pedig alapjaiban hibás, működésképtelen. Ja és nem csak a problémát látom, de van ötletem a megoldására is. Ha valakit érdekel erről később.
 
Volt szerencsém beszélgetni ismét egy gyógyszercég kiállítójával, ami koleszterinszint csökkentő gyógyszert reklámozott, ajánlott. Én felvetettem a kételyeimet a koleszterinszint normál érétkével kapcsolatban, ugyanis amikor én 1989-ben tanultam, a mi tankönyvünkben jóval alacsonyabb volt a normál érték. Ma pedig arról beszélhetünk, hogy minden harmadik embernek magas a koleszterinje. Hogy is van ez? Mi is az a normál érték? Ezek szerint a normál érték csak az emberek 33%-nál mérhető, mindenki másnak magas a koleszterinszintje. Én is megkaptam magamét, hogy 2 feletti koleszterinnel még nem szedek koleszterinszint csökkentő gyógyszert, ezzel kockáztatva egy jó kis szívinfarktust. Hmm. 34 éves vagyok, 2-es érték felett. Úgy olvastam legutóbb, hogy a férfiakat 50 év felett pont a koleszterin védi meg a szívrohamtól, sőt a koleszterin nagy szerephez jut az agysejtek normál működésében is. Azt is tanultam, hogy minden, aminek hatása van, annak mellékhatása is létezik. Vajon az ilyen gyógyszereknek mi lehet a mellékhatásuk?
 
Döbbentem ültem a saját háziorvosomnál várakozva, szótlanul hallgatva az eseményeket, miközben beteg jöttek, mentek. Csakis gyógyszerekről ment a diskurzus.” Ideges drága? Nem kell idegeskedni. Az Andaxin mellé néha bevehet egy kis Sanaxot is. – Lábduzzadás. Hű erre ezt meg ezt kell beszednie, ezzel meg kenegesse.” – Jómagam is kaptam a megfázásomra 2 gyógyszert. Az egyik egy antibiotikum. Na de mire? Mit kell elpusztítani? Nem is volt torokváladék tenyésztésem. Hmm. És hol vannak a kíméletes gyógymódok, az ősi jól bevált gyógynövények? Hol vannak a táplálkozási, életviteli tanácsok? Igaz, ezekről senki sem kérdez. Mikor kezdjük el végre feltenni jogos kérdéseinket?
 
Az orvosokat nem tanítják másra, csak diagnosztizálásra és gyógyszerismeretre. Azt tapasztalom, hogy nagyrészük elzárkózik a természetgyógyászattól és az alternatív gyógymódoktól. Ezért bizony mi betegek is felelősek vagyunk, hiszen nem is kérdezzük tőlük, mi más lehetőség van a gyógyszeren kívül. Bezzeg mindenki mástól csont nélkül elfogadjuk a „jó” tanácsokat. Megveszünk minden szír-szar csodamasinát, csodaszert, amiről dilettáns hétköznapi emberek győzködnek minket milyen fantasztikusak. Ortopéd orvos mesélte nekem, hogy ingyenes Lávaköves masszázságy kezelésre mindenkit csont nélkül ráfektetnek. Szó szerint csont nélkül, mert az idős nénik csontritkulással bizony komoly sérüléseket szenvednek. Sokszor csak gyógyszert íratni fordulunk az orvosokhoz. Na de mennyivel egyszerűbb pár tablettát bekapni, mint tenni az egészségünk megőrzéséért. Mindig azt hallom vissza az emberektől, hogy nem lehet már itt egészségesen élni és táplálkozni. Erre mindig egy kérdéssel válaszolok: És megpróbáltad már egyáltalán, vagy csak eldöntötted, hogy nincs esély? A válasz sejthető. Imádunk panaszkodni, de a tettek mezején valahogy mindig elgyengülünk. A komfortzóna nagy úr.
 
Szerintem nem orvosokra van szükség, hanem egészséges emberekre. Ja, hogy azt nem lehet ma elérni? Ön próbálta már?
 
LL